78 év a komáromi bukó tenyésztésének szolgálatában

  Grósz Imre

bácsit kívánom bemutatni akinek a neve, a komáromi bukó galambot tenyésztők körében országosan és nemzetközileg is elismert.

  Győrben született 1930-ban és ott is él.

  Négy éves volt , amikor édesapja meghalt, aki ráhagyta az addig tenyésztett komáromi bukó állományát . A ráhagyott állományt a család és az apai jó barátok segítségével ápolta és tenyésztette tovább.

   A kudarcokkal való megküzdést és a galambtenyésztés készségét édesapjától örökölte. Innen maradt meg a komáromi bukó galamb iránti tisztelete és nagyfokú szeretete, amely napjainkig kíséri.

  1947-ben V-66-os győri egyesületnek ő volt legfiatalabb tagja. Ez évben rendezett kiállításon már egy fekete szívhátú tojója „ champion „ díjat kapott.

  A régebbi időkre, ahogyan most visszaemlékszik - mondja – nagyon sok vita folyt arról, hogyan és milyen irányban mozduljon el a komáromi bukó galambnak a tenyésztése.

  Egy – egy jól sikerült tudatos vagy véletlenszerű párosítás, amely egyes fajtajegyeket átformálta , nagyban módosította a korábban kialakított tenyésztői elképzeléseket. A meglévő tenyésztők között, akik közel 100 - an voltak, nagyon – nagy volt a rivalizálás.

  A múltban is és a jelenben is a tenyésztői éleslátására büszke, ami tovább mélyítette a szenvedélyét. Az állományán meglátszik a hozzáértő gondoskodás. Kedvenc fekete szívhátú komáromi bukó galambjait az utóbbi időben is nagy odaadással tenyészti.

  Évek során megkedvelte a sárga, vörös szívhátú egyedeket is. Ezen szívhátúak úgy a szívéhez nőttek, hogy ezeket becenevekkel illette.

  A komáromi bukó galamb jövőbeni megmaradását csak céltudatos munkában látja biztosítottnak.

  Rendszeres szereplője a hazai és nemzetközi galambkiállításoknak. Tevékenységével nagy szerepet játszott a komáromi bukó galambok országhatáron túl történő népszerű- sítésében . Galambjaival eljutott Németországba, Romániába, Szlovákiába, Csehországba, Belgiumba, Hollandiába, Svájcba, Szerbiába, Oroszországba, és még az Amerikai Egyesült Államokba is.

  Állománya minőségét bizonyítja a birtokában lévő oklevelek és serlegek sokasága. - 2 - Külföldi útjain számtalan ismeretséget köt .

  Legkedvesebb barátja a szerb származású, Németországban letelepedett Ivanovics Károly volt.

  Sajnos az utóbbi időben Grósz Imre bácsi egészségi állapota megromlott. Betegsége miatt fájó szívvel , de kezdi leépíteni kedvenc állományát. Megmaradt galambjait felesége kellő szeretettel és odaadással ápolja, amely már egyre nehezebb teher számára is.

 Sajnos láthatjuk, így múlik el a jelenben, a múltban szerzett dicsőségünk, de mi azon vagyunk,tiszteljük azokat, akik előbbre vitték a komáromi bukó galamb tenyésztésnek a dolgait.

  Kedves Imre bácsi éljél közöttünk sokáig, hogy tanuljunk tőled galambszeretetet.

  A magam nevében és a többi jó barátokkal egyetértésben, kívánunk neked hosszú életet és jó egészséget.

  Göd. 2012. március 04.

  Lipóczki János Komáromi bukógalamb tenyésztő

  Ui. A levelet már nem érhette meg. Sajnos már nincs közöttünk.

                                  Emlékezünk.