"Egy jó tenyésztő mindig azt a galambot vásárolta meg, és vásárolja ma is, amely olyan rész-külsővel, valamely külső tulajdonsággal rendelkezik, amely az ő galambjánál nincs meg, vagy nem kellően érvényesül. Ajánlatos megfigyelni egy-egy "öreg" tenyészanyagot, családokat, törzseket, figyelni a tulajdonságok öröklődését."
"Egy egészséges, jól táplált galambnak akár 10 éves koráig is tenyészképesnek kell lennie, s utódait sem kell félteni a vedléssel járó megterhelésektől, vagy a kelésbeni gyengeségtől."
"A jó bíráló elsődlegesen az összhatást veszi tekintetbe, és nem esik abba a hibába, hogy előnyt biztosítson egyéni izlésének,...A galambot összhatásában, harmóniájában kell elsősorban megitélni."
"Mai állományaink, legszebb galambjaink megtestesítik, de legalábbis megközelítik a fajtaleírás követelményeit. E helyről is kérem azokat a nem hozzáértőket, akik nem tenyésztői e fajtának, ne húzzák a vészharangot a Komáromi bukó felett. Hagyják a tenyésztőket dolgozni, higgyék el, nem járunk rossz úton."
(Jakab Ferenc: 1987.)
Ugye kedves olvasóm, hát nem érdekes a húsz évvel azelőtt elhagzottak? Ma is megszívlelendő gondolatok! Tovább megyek mondaná öreg galabásztársam semmi, de semmi nem változott annak érdekében, hogy galambjainkat jobban reprezentálnánk. Az igaz, hogy egyre kevesebben vagyunk, de egészségesebb állománnyal rendelkezünk ma. Van aki vitatja a színeket, de kérem a színek igenis jók, az más, hogy milyen körülmények között tartom és a színeket hogyan párosítom. Néhányan megfeledkezünk arról, hogy tágasabban szellősebben vagy esetleg szabadon tartsuk a galambot. Vitalitásában kell elsősorban javítani az állományt, erősebbek izmosabbak legyenek. Oláh Imre bácsi a következőket mondta mindig, amit írásaiban is hangsúlyozta:
"A jól összeválogatott kiindulási anyaggal 4-5 év alatt olyan állományt lehetne létrehozni, amely a levegőben és a kiállítási ketrecben is megállná a helyét. Ehhez viszont meg kell teremteni azokat az elhelyezési viszonyokat, melyek az egészséges tartás alap követelményei. A tágas, száraz, világos, huzatmentes, könnyen takarítható dúcot. Nem hanyagolható el a továbbtenyésztésre kerülő egyedek röptetése és a repülési készség alapján való kiválogatás munkája sem. Csak e feltételek együttes szem előtt tartása vezethet el a komáromi bukók mai állapotából való kiemeléséhez, s nemzetközileg is elismert fajata régi hírnevének visszaállításához."
(Oláh Imre)
"A Komáromi bukó nem keménygalamb, hanem udvargalamb: aki udvarral nem rendelkezik, ne is foglalkozzék velük"
(Az öreg tenyésztők véleménye)
A galambpiacok
Még a nevét is elfelejtetik, hiszen ma már kisállatvásárnak hívják. Azelőtt a galambokhoz csapódott a többi nyúl, gida, kutya, macska stb.. Ráadásul mint szerény véleményemet mondva talán bizonyos bevételeket növelő tényezőként büntetik a galambokat az állandó orvosi papírokkal? Jó, legyen egészséget igazoló lap, de gyűrűszámra és éves szinten. Amíg egy galambot 500 max 1500 forintért kínálnak, addig más állatot 20000-70000 forintért adnak. Ha a drága állatnak egyedi könyve lehet, addig az olcsó galambnak, amit igazán csak kedvtelésért és a szeretetért tartanak, miért nem lehetséges, hogy igazoló könyvecskélye legyen? Szomorú sorsra itélt madár a galamb. Tiltakozom magam és más velem egyetértő társaimmal együtt a galambok védelmében. Úgy is mint diszkriminativ magatartás a galambok ellen. Ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen sokféle fajtájú galambot tenyésztettek ki őseink, amiért a mai napig is becsűlnünk kell őket, nekünk talán esélyünk sem lehet azokat tovább ápolni és védenünk. Ha mindezektől, főleg a kisfizetésű, munkás, falusi, nyugdíjas, fiatal tanulóktól elveszik azt a lehetőséget, hogy megismerje és galambot tarthasson, akkor a jövőben nem sok esély van arra, hogy egyáltalán bárki galambot láthasson. Ma már tény, hogy ha elmegyünk a kisállatvásárba galambot ritkán, elvétve láthatunk. Ez azért van, mert ha netán van egy-két galamb, amit a galambász elakar adni, orvosi papírt kell minden esetben felmutatnia és még a piacbelépőt is meg kell fizetnie. A kínálat kereslet pedig azt mutatja, hogy az a réteg, aki a galambot megvenné, nem tudja megvenni az öt- hatszáz forintos galambot plusz terhelt áron. Ott tartunk jelenleg, hogy ha a galambász nem tudta eladni és ráfizetett az aznapi vásárra, többet nem visz piacra galambot. Csak annyi galambot fog tartani, ami a saját részére kell. Netán, ha elhagyja e földi árnyékvilágot magával viszi galambjait és azt a tudást, amit a fiataloknak átadhatott volna. Gyerekkoromban, vasárnaponként ünnepnek számított kimenni a piacra. Sok-sok galamb legkülönbözöbb fajtákban. Öröm volt hallgatni a nagy öregeket, ahogyan a galambokról beszélgettek és egymással élcelődtek. Kedves olvasóm ez mind ingyen és mindenek felett sarc nélkül történt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
